Idegenek: Első rész / Foreigners Pt. 1

Nestler a tágan értett dokumentumfilm számos formájával dolgozott, csinált interjúfilmeket, fotókollázst, direct cinemát. A kétrészes Utlänninger szabad asszociációs folyam, önmagát kommentáló jegyzetsor, esszéfilm.

Nestler párhuzamosan vizsgált minden kézművességet: a korai ipar- és képzőművészetet éppúgy, mint a hajók és fegyverek gyártásának múltját és jelenét. Gondolkodásában minden impérium alappilléréhez, a vendégmunkások tömegéhez jut el, akiket ezerszámra hoztak távoli országokból, hogy hajókat és fegyvereket gyártsanak a birodalomnak a honpolgárok gyűlöletétől fenyegetve. A reneszánsz csatajeleneteket modern üzemek és munkástitlakozások képei váltják. 1976-ban, nyolc évvel azelőtt, hogy megjelent hadviselés, kereskedelem és reprezentáció összefonódásának paradigmatikus elmélete, Paul Virilio Guerre et Cinéma című tanulmánykötete, Nestler római rajzokon, viking metszeteken és reneszánsz festményeken keresztül vezet végig Gotland-sziget és Svédország gazdaság- és politikatörténetén. A film előzménye a _Mitt land/Mi país_nak és a _Zeit_nak, az első alkalom, hogy Nestler egy egész filmet társművészetekben keresett nyomokra épít.

Amikor Nestler bejárja az egykori harctereket, gyerekek jelennek meg, talán az évszázadok árváinak nevében. A direkt, didaktikus életmű egyik legkísértetiesebb, legmegmagyarázhatatlanabb mozzanata, közben persze szorosan kapcsolódik az általános törekvéshez, hogy a gyermekek történelme is a köztudat egyenrangú részévé váljon.

In a broad sense, Nestler has worked with several types of documentary film: interview films, photo collages and direct cinema. The two-part Utlänninger is a flow of free-association, a series of notes with self-commentary, and an essay film.

Nestler’s films have examined all kinds of crafts, including early industrial and fine arts, but this film focuses on the past and present of shipbuilding and weapon production. Here he arrives at the foundation of any empire: the guest workers, whom local citizens received with hatred, brought from distant lands by the thousands to build ships and weapons for the empire. Nestler works to replace Renaissance battle scenes with images of modern factories and workers’ demonstrations.

In 1976, eight years before the paradigmatic theory of intertwining warfare, commerce, and representation appeared in Paul Virilio’s Guerre et Cinéma, Nestler led us through the economic and political history of Gotland and Sweden through Roman drawings, Viking engravings, and Renaissance paintings. This film is the antecedent of Mitt land/Mi país and Zeit, and marks the first time Nestler based an entire film on traces from other art forms.

Children, perhaps the orphans of the centuries, appear as Nestler wanders through dormant battlefields. This is one of the most haunting and inexplicable moments of his direct, didactic oeuvre, and keenly reflects his general aspiration to make children’s history an equal aspect of our common history.