Idő / Time

Nestlert nem egy-egy elkülöníthető termelési folyamat, hanem általában a kézművesség érdekli. A kéz a Hur gör man glas? (Maskinell) című filmben üzemi munkát végez, az _Uppför Donau_ban a hajó szakácsnője nokedlit szaggat a munkások ebédjéhez, a _Zeit_ban pedig faragó, metszeteket készítő, festő parasztokat látunk.

Hét magyar művész mutatja be a kamerának alkotásait. Vannak köztük földművesek és városlakók, de mind a paraszti kultúrához kötődnek. Peter és Zsóka Nestler egész életművükben érdeklődéssel fordultak a hagyományos művészeti formák és az alkotók felé, ebben a munkájukban pedig a budapesti és a kecskeméti Néprazji Múzeum művészeiről készítenek a műtárgyakra koncentráló, figyelmes és értő portrét. Olyan embereket mutatnak be, akik életük tragikus eseményeit, gyermekkori emlékeiket, mindennapos munkafolyamataikat örökítik meg műalkotásaikban. A személyes alkotási formákból a közösség emlékezete is kirajzolódik: a Zeit a tárgyakba zárt idő, a művészekkel élő múlt története.

Nestler takes an interest in craftsmanship rather than the specific processes of production: the hand in Hur gör man glas? (Maskinell) is engaged in factory work; in Uppför Donau, the ship’s cook makes spatzles from scratch for the workers’ lunch; and in Zeit we see peasants carving, and making and painting engravings.

In this film, the Nestlers turn their attention to traditional art forms and artists. They capture, attentively and astutely, seven Hungarian artists connected to peasant culture, and their artwork, which depicts tragic events from their lives, childhood memories, and their work flow. The personal creative forms of the artists outline a collective remembering: Zeit is the story of time confined in objects, and of the past living on with the artist.