Mariupolis

Kollektív freskó a háború peremén: az ukrajnai Marioupol városa fegyverekkel és mindenre elszánt élni akarásával száll szembe az agresszióval. A hétköznapok eseményei háborús cselekményekkel fonódnak össze, miközben kísérletek zajlanak a háttérben, hogy az acélművek és szénbányák tevékenységét folytatni tudják. „A film alaptétele, hogy esztétika és politika elválaszthatatlanok egymástól, és a filmnyelv egy adott választása már maga is állásfoglalás. Ugyanakkor a mindennapi élet apró részleteinek hosszú távú filmes megfigyelése pontos képet adhat a politikai közösség átalakulásában meghúzódó összetett történetiségről és kulturális erőkről.” Mantas Kvedaravicius érdeklődése középpontjában gyakran a hiány, a materializmus és a test állnak. Egy megtépázott város megrendítő portréját tárja elénk fegyverszünet idején, egészen közelről, annak teljes emberségével.

In Mantas Kvedaravičius’s 2016 documentary on Mariupol, the seaside city seems calm, but the encroaching conflict between pro-Russian rebels and the Ukrainian government forces can be felt everywhere. A theatre ensemble rehearsing a Victory Day performance puts their hearts into their routines while hoping that their city will not be seized on opening night. A cobbler’s daughter tries her hand at war reporting while her father discusses faith with his customers. Life goes on, accompanied by the tolling bells of the Orthodox Church and the squealing of the tram. Everyday life finds a rhythm of its own.